Tomi az Atacama-sivatagban van, napi 1-2 (összesen 6 db) maratont lefutva, néhány nap alatt 250 kilométert megtéve, 45C fokban nappal (éjszaka 0), skorpióméreg-pumpával, minden felszerelésével, kajájával a hátán a perui Des Sables ultramaratonon. Szeptemberben fotóztunk, akkor a sajtómegjelenéseihez és szponzorok kereséséhez volt szüksége pár fotóra.
Szorítsunk neki!
Részben azért mert pont most van a Mediawave Fesztivál, részben meg mert elfogott a nosztalgia: úgy döntöttem, hogy felrakok még két, régebbi sorozatomat is a portfóliómba. Mindkettőt kb ugyanakkor készítettem(2007-2008 körül), analóg és digitális fényképezőgépekkel vegyesen.
Az első egy személyes portrésorozat, amit a győri olajgyárban fotóztam (a korábbi). Ez egy portrésorozat, amit egy szibériai fotós hölgyről készítettem Győrben.
A második meg egy több városon és országon átívelő szociofotó sorozat, amit még Győrben kezdtünk a Mediawave Nemzetközi Művészeti Alapítvány által koordinált Passport Control 2. workshop-ban futó“Periféria Projekt” alatt. De az itt található fotók nem csak győri, de nagyváradi és marosvásárhelyi fotókat is tartalmaznak.
Elsőről a Second Life virtuális világban, a „Magyar Kulturális Központban” volt kiállításom, utóbbiról meg egy közös kiállítás volt egy győri, lakótelepi általános iskolában, majd egy évvel később Moszkvában és több Nyugat-Európai nagyvárosban is.
És itt most engedjetek meg egy kis személyes megjegyzést: míg az első típusú sorozatból készítettem azóta jó párat, és sok jót, szépet, a másodikból aligha. És nagyon hiányoznak a szociofotók. Tudom, talán már nincs annyira igény rájuk, talán az idők változtak, talán az emberek lettek kevésbé nyitottak ilyesmire. De problémák sajnos továbbra is vannak, melyekre fel kell hívni a társadalom figyelmet.
