Tavaly februárban és májusban két napot tölthettem egy fiatal jegyespárral Kiskunmajsa külterületén, a tanyavilágban. Az életük szorosan összefonódik a természettel és a lovakkal, életvitelük már szinte teljesen önfenntartó – messze a civilizáció zajától. A fotózásokhoz elsősorban egy Tamron 70–200mm f/2.8-as, valamint kisebb részben egy 24–70mm f/2.8-as objektívet használtam Nikon D850-es vázon, portrémarkolattal. Ez a felszerelés biztosította számomra azt a rugalmasságot, amely a gyorsan változó helyzetek és az intim portrék megörökítéséhez szükséges volt. Időnként asszisztensem derítőfényekkel is segítette a munkát, a légifelvételekhez pedig DJI Mavic 2 Zoom drónt használtam.

Bár a sorozat mindkettőjüket bemutatja, a figyelem most elsősorban Anettre irányul. Ő egy fejlődési rendellenességgel született fiatal nő, aki az elmúlt tíz évben több korrekciós műtéten esett át. Nemcsak új életformájuk kialakításáért küzd, hanem a saját elfogadásáért is. Korábban rendszeresen hajával takarta el arca bal oldalát – elmondása szerint ez a fotózás terápiás jelentőséggel is bírt számára. Ahogy a lovakkal való kapcsolat, a közös életük felépítése és a Somával tervezett jövőjük is egyfajta gyógyulási folyamat része, úgy talán a lelki béke is egyre közelebb kerül – hogy végül el tudja fogadni és szeretni önmagát is.

Szeretni valakit – legyen az ember, állat, vagy önmagunk – talán az utóbbi a legnehezebb, mégis a legfontosabb. Ezt a feltétel nélküli szeretetet és az együtt létezés harmóniáját próbáltam megragadni ezzel a fotósorozattal.