Ma reggel – munkaidő elején – benéztem a Négy Lépcsősbe, mert a másik sarkon található pékség kávégépe – megint – nem üzemel, és hát kávé meg kell: az irodában mindeninek. A Petőfi rádió szólt. Szerencsére nem szúrtak le, de amíg vártam amíg elkészül a nedü, a következőnek voltam fültanúja:
Igen, kellemetlen helyzet, de ne általánosítsunk, mert nem mindenki dolgozik ittasan. Az oké, hogy én is vendégnek számítok, és biztosított az ellátásom, de azt le is szoktam vonni a díjból, szóval nem eszünk-iszunk kedvünkre, és pláne nem ingyen. És hagyjuk már, hogy az megoldott mindent, hogy átadták másnak a fényképezőgépet. Kétlem, hogy instant megtanulta volna használni. Mert ugye a fotózás csak kattintgatás, drága géppel? Meg mi az, hogy egy fotós odaadja másnak a több millás/százezres felszerelését?! De az is lehet, hogy csak egy kicsivel jobban utána kellett volna nézni a szakembernek. Vélemények a munkáiról, ilyesmi. Ahelyett, hogy a legolcsóbbat választják.
Egyszer nekem azért adtak borravalót, mert „rendesen fel voltam öltözve”. Nnnnamindegy.
Na jó, ezt most így ki kellett adni magamból.