Na, hát a kreatív esküvő videózást akár így is lehet! :D
Egyre többen szoktak tőlem is kérni gyermek fotózásokat (igaz nem babásokat), aminek egyrészről örülök, de hosszú távon nagyon jó lenne gondolni arra is, hogy mi lesz akkor, ha a fiatal felcseperedik, és szembesül a ténnyel, hogy a szülei közszemlére bocsátották a meztelen fotóit, még ha 10-18 éve, de akkor is! :)
Most megtörtént az első olyan eset, hogy egy osztrák, 18 éves lány pert indított a saját szülei ellen, mert azok „nem ismerik a határokat, és nincs szégyenérzetük, élete minden érzékeny pillanatát nyilvánossá tették”
A per előtt természetesen megkérte a lány a szüleit, hogy távolítsák el a közösségi oldalról a fotókat, de az édesapja azzal tagadta ezt meg, hogy „a fotók már az ő tulajdonát képezik, így nem fogja azokat eltávolítani”.
Szakértők szerint elég sok esélye van a fiatalnak, hogy megnyerje a pert, ami precedens értékű lesz a további, hasonló ügyekhez. Illetve a német rendőrség is közleményben kérte az embereket arra, hogy (publikusan) ne osszanak meg gyermek fotókat, mert azok pedofilokhoz is eljuthatnak.
Személy szerint én is azt támogatom, hogy ne osszunk meg közösségi oldalakon ilyen fotókat. Főleg ne olyanokat, melyek x év múlva kellemetlenek lehetnek a gyereknek. A fotóalbumokban van ezeknek a helyük, kinyomtatva, mint a Facebook előtt, szerintem. :)
Ma reggel – munkaidő elején – benéztem a Négy Lépcsősbe, mert a másik sarkon található pékség kávégépe – megint – nem üzemel, és hát kávé meg kell: az irodában mindeninek. A Petőfi rádió szólt. Szerencsére nem szúrtak le, de amíg vártam amíg elkészül a nedü, a következőnek voltam fültanúja:
Igen, kellemetlen helyzet, de ne általánosítsunk, mert nem mindenki dolgozik ittasan. Az oké, hogy én is vendégnek számítok, és biztosított az ellátásom, de azt le is szoktam vonni a díjból, szóval nem eszünk-iszunk kedvünkre, és pláne nem ingyen. És hagyjuk már, hogy az megoldott mindent, hogy átadták másnak a fényképezőgépet. Kétlem, hogy instant megtanulta volna használni. Mert ugye a fotózás csak kattintgatás, drága géppel? Meg mi az, hogy egy fotós odaadja másnak a több millás/százezres felszerelését?! De az is lehet, hogy csak egy kicsivel jobban utána kellett volna nézni a szakembernek. Vélemények a munkáiról, ilyesmi. Ahelyett, hogy a legolcsóbbat választják.
Egyszer nekem azért adtak borravalót, mert „rendesen fel voltam öltözve”. Nnnnamindegy.
Na jó, ezt most így ki kellett adni magamból.
Múlt héten volt egy ilyen, egész délelőttös fotózás, nőnapon (és igen, az összes hölgy kapott virágot!). Az ORFK kereste meg volt a munkatársamat, Barta Tamást a Print and Production-tól, hogy készítsenek olyan elrettentő plakátokat, melyeket ki tudnak rakni a 2-es főútra, mivel utóbbi időben elég sok a baleset azon az út(szakasz)on. Tomi meg hozott kiváló sminkest, elbűvölő modellt, kávét, mindent. A végeredményeket majd az általuk utómunkázott, grafikázott, kész plakátokon tudom majd megmutatni (valszeg). Addig is, pár werkfotó a délelőttről:
A közösségi média térén általában kiválóan teljesítő Nikon ez úttal elég rendesen benézte. A szingapúri oldalukon „nyert” a fent látható, eléggé feltűnően „belenyúlt” fotóval Chay Yu We. Konkrétan ennyire:
Mondjuk lehet kevésbé bukott volna le, ha a layer-t nem „normal”-on hagyja, hanem „multiply”-on. Ciki, nagyon ciki ez így.
Természetesen itt is elindult a mémáradat, amit itt lehet megtekinteni.
Ez a címe ennek a fotónak, ami nemrég kelt el 1 milló euróért. Igen: egymillió. És igen: euró.
Kevin Abosch népszerű portréfotós eddig többnyire sztárokat fotózott, de egyszer csak gondolt egy nagyot, és készített 345 krumplifotót (legalább ennyit – lásd a fotó címét).
Egyébként szép fotó. Jó a fény, szépek az árnyékok. Elsőre nekem a maga a Föld, mint bolygó ugrott be. Azt hiszem szerzek be répákat.
EDIT: Anyámnak mutatom, mondom mennyiért kelt el, erre fogja a fejét, és elkezdi magas hangon:
Okay…