Heni és Kristóf nem szerette volna túlgondolni. És hát miért is tették volna? Egy kis polgári esküvő Csengelén, és egy ebéd / estebéd utána. Ennyi. Viszont mindent meg szerettek volna örökíteni, mert tudták, hogy ez a legfontosabb napjuk, és egyszer van ilyen.

A legfontosabb az, hogy együtt a kis család, és ezt megörökíti valaki. Hogy együtt vannak ők, és ez fennmarad az utókornak. Mert nem luxus a fotós, hanem a legfontosabb dolog az elkövetkezendő években és évtizedekben az „időutazáshoz” :)

Zsuzsival és édesanyjával már rég óta tervben volt ez a fotózás, fotóriport készítése… a 2020-as karantén és első, tavaszi hulláma utáni nyitással kicsit fellélegzett mindenki, és a szájmaszkok is kicsit lazultak az arcokon. Zsuzsiék egyébként egy közösségi teret is létrehoztak (a kézműves ékszerbolt mellett), ahol akár szülinapot, leánybúcsút is tarthatnak, természetesen a vírusmentes “békeidőkben”. Ez egy olyan nyugodt, biztonságos közösségi tér, ahol az ember belefeledkezhet a gondolataiba az ásványok közt, miközben önfeledten, gyönyörű karkötőket készíthet magának vagy szeretteinek. Kellenek még Szegedre hasonló, nagyszerű kezdeményezések. :)

Nagyon sok új anyagot fogok mutatni a közeljövőben :)

 

A felső-tiszaparti helyszínt akkor találtam, amikor épp másodjára futottam le 10K-mat, és eléggé meglepődtem, hogy a jelenlegi helyzetben van valami karácsonyi vásárra hasonlító kültéri esemény. Idén ugye a Dóm-téren elmaradt, és talán ez kicsit pótolta. Volt kürtöskalács, forralt-bor, minimális vásári hangulat, pár kézműves árus. Marcsival jó hangulatban telt ez a régóta tervezett fotózás, innen is köszönöm a lehetőséget! :)